Igenis, utálom a Karácsonyt !

Miért kéne hazudjak másnak, vagy magamnak? Amit érzek, úgy gondolom illik ki is mondani. Nem ! Nem szeretem a karácsonyt ! Hogy miért? Van néhány nyomos okom rá.
Nem kezdek el sajnálkozni, és még csak leírni sem a fél életem. Aki ismer, az tudja, hogy életem legfontosabb személyét akivel ezt az ünnepet megosztanám, nem lehet velem. Elvesztettem, és emiatt érzem ilyenkor magam sokkal dühösebbnek, mint az év többi napján. Habár erről senki sem tehet, ez is hatással van rám ilyenkor.
Őszintén gondolom, hogy az egész karácsony egy hazugság. Kevés ember van, aki valóban azért várná, hogy a családdal lehessen, hogy értéknek számítson, hogy abban a néhány napban nem csak degeszre ehetjük magunkat, de ki is beszélhetjük az elmúlt egy év történéseit azokkal akik a legtöbbet számítanak. Tévedésben élhetek, ha hiszek még a csodákban, mert sajnos ez a világ megváltozott ! A karácsony bár a szeretet és a meghittség ünnepének mondjuk, miért van az, hogy pontosan ez az, aminek nem adunk jelentőséget? Az ajándék számít igaz? Az nem, hogy mit is teszel, mi az, amit szeretetből adsz. Csak az számít te mit fogsz kapni (persze lehetnek még kivételek, éppen ezért nem kell mindenki magára vegye).
De azért így most olvasván, ott magadba, igaz e hogy van benne valami? Valószínűleg te is úgy választod ki azt az ajándékot, hogy minél több jusson neked. De az ugye eszedbe se jut, hogy ha te se áldozol, ugyan úgy te sem érdemled. Itt nem az összeg, és még csak nem arról szól ez az egész, hogy milyen méregdrága ajándékot kapsz, hanem arról, hogy amit te adsz másnak, az szeretettel legyen kiválasztva! Nem hogy "jó lesz az neki". 
Ki nem állom a képmutatást. Utálom, semmi másról nem szól ez az egész karácsony mint a pénzről. A kereskedelem ilyenkor jó nagyot kaszál. Na ez az ami fontos: hogy már szeptemberbe elkezdődjön a nagy karácsonyi akció. Mi más ez, ha nem manipuláció? Vedd meg, mert karácsony van. De ez nem indok, könyörgöm! Itt minden arra buzdít, hogy tényleg csak ezek a keretek számítsanak.
Az igények nagyok, de a másik megbecsülése, segítése már fogalmát vesztette. Nos, ez van. Utálom ezt a nyüzsgést. Csak azt várom, hogy elteljenek azok a bizonyos piros betűs napok.

Bizony, a gondjaiddal sokszor magadra maradsz

Hogy miért is olyan mocskos ez a világ? Miért láttál minden másképp gyerekfejjel?

Akkoriban én is másképp vélekedtem arról, hogy mit jelent barátnak lenni, és valakit a barátodnak nevezni. Ma már minden kitisztult. Senki se barát igazán ( aki nem így vélekedik róla, majd előbb vagy utóbb rájön) ! Hogy mi az igaz barátság? Feltétel nélküli szeretet, tisztelet....ez kéne hogy legyen! Ellenben: érdekek mozgatják, semmi más. Mondok egy példát: észrevetted már, hogy amikor egy barátodnak születésnapja van, milyen másképp beszél veled? Olyankor bezzeg feltudd hívni, más napokon pedig érdekes módon sose ér rá semmire. Na meg az a rohadt érzés, amikor a saját szülinapodat elfelejtik. És ez csak egy sablonos példa, ennél vannak sokkal negatívabbak is.

A másik dolog, ami miatt az ember társadalmilag szerencsétlenné érzi magát, az az, hogy képesek vagyunk önző emberek nyomdokai után lépkedni mint valami hülyék, mert szó szerint, kivagyunk éhezve egy jó szóra, és társaságra. És mit ér el vele az ember? Kihasználják, semmibe veszik, és ő mégis csak megy kilátástalanul. Pontosan ez az oka annak, hogy egy ember benne ragad egy teljesen felesleges, nem neki való, sőt időnként inkább hátráltató szociális kapcsolatban, nevezném inkább: hamis barátságban.

Az lenne a legjobb, ha az ember feleszmélne: a mai világban az olyan fogalmak mint igaz barátság, tisztelet, becsület, hit...mind mind értelmüket vesztették. Hiszen TE is ugyanolyan vagy: CSAK KAPNI AKARSZ, DE ADNI NEM ADSZ SEMMIT !Gondolkodj el, ha a társaságod tagjai mindig fikáznak valakit a jelenlétedben – nyilván, ahogy hátat fordítasz, VELED is ezt teszik. És lehet ugyanezt teszed te is. (Tisztelet a nagyon kevés kivételnek)

Teszel bármit is az emberi kapcsolataidért? De fogadjunk, azt elvárod, hogy téged tiszteljenek. Civilizáltnak tartod magad, miközben a pénzközpontúság, az önzés már az ami mindenkit jellemez.
Sokkal jobban jár az ember, ha vesz magának egy kutyát. Az legalább örül neked őszintén. Míg az ember csak kifogásokat talál, addig jobb is, ha nem igényeled társaságukat, mert csak az idődet vesztegeted rájuk !

Reggel

Korán reggel felkelni gyötrelem. Ráadásul ha semmi sem motivál, vagy senki, akkor sokszor olyan nehéz, hogy inkább késünk, vagy ki se kelünk az ágyból.
Utálom a reggeli órákat. Olyankor hajlamos vagyok rossz létet is imitálni és bemagyarázni, csak ne keljen felkeljek. A ma reggel is nehezen indultam el egyetemre. Nem történt velem semmi különös, mégis úgy gondoltam, valamit írnom kell.

Csodálatos dolog, hogy egy nehezen indult napot, mennyire feldob egy jól eső nevetés a megfelelő társaságban.

Az élet apró dolgai okoznak legtöbbször a legnagyobb örömöt. Ezt te is biztosan megtapasztaltad már. A reggeli álmos, szarkasztikus arcok, a szürke utak, a rohanó világ megszűnik, ha az ember meglátja benne az iskolába siető mosolygó kislányt, a sokszínű őszi tájat, ha örülni tud a meleg autóbusz támaszának, a hideg kinti levegőtől, és a társaság, akivel leküzdöd a reggeli lustaságot szinte már asszimilálja benned az összes jót. 
Minden látószög kérdése. Lásd meg mindenbe a jót, és mosolyogj a világra, így majd az is veled együtt mosolyog majd.

Kis vadóc

Gondolhatod, hogy egy újabb elcsépelt blog, unott sorokkal, és nulla mondanivalóval. És lehet igazad is lesz....mégis abban hiszek, hogy valaki értelmet nyer majd a soraimba. Talán te is esélyt adsz nekem azzal, hogy elolvasod, és talán te is elgondolkozol majd, hogy itt ott igazam is lehet.

Mindannyiunkban él egyfajta bizonyosság, amely segít eldönteni, hogy valami hasznos-e számunkra vagy sem. Nevezhető ez akár belső hangnak is. Olvastam egyszer egy jó könyvet, ami éppen erről szól. Az emberben ott van az a kis belső hang, amit a könyv írója vadócnak nevez, és jogosan, hiszen a tetteid vezérlő hangja ő. 

Felteszek egy kérdést. Ugye volt már, hogy valamit megtettél, pedig igazából nem akartál? A vadóc a felelős ezért, mert ő az, aki hajt téged azért, hogy azt tedd, amivel utána nem bántasz meg másokat. A szeretet erkölcseit szolgálja. 

Mégis, ha ez így van...miért van az, hogy sokan ellent mondanak a kis vadócnak, saját kényelmük érdekében, és önzőségük elvakítja, és előzékenyen a könnyebbik utat választják. Mennyire ki nem állom az ilyen embert. Tudom, ezt kérdeztem feljebb, hogy tettél-e már olyat amit nem akartál...de igenis kell néha tegyél olyat amit nem akarsz, mert az ember nem lehet önző, és csökönyös. Nem ülhetsz egész nap a Tv előtt, ha egyszer a barátodnak szerelmi bánata van és szüksége van rád. Nem veszel egy századik felsőt az utolsó pénzedből, amikor tudod, hogy azután való nap anyukád születésnapja van. Ha egyszer rendetlen a lakás, takarítani kell, akkor is ha nem akarok. Nem így van? Érdemes elgondolkozni azon, hogy az ember saját érdekeit szolgálva megbánt olyanokat, akik arra a kis vadócra hallgatnak magukba, és mindig ott állnak melletted ha szükség van. 

Nem lehet száműzni a vadócot, inkább érdemesebb átadni neki az irányítást. Módodban áll nemet, vagy akár igent mondani valamire, csak előtte le kell tárgyalni, azzal a belső hanggal, és végig futni azon, hogy a döntésem vajon hatással van e másra vagy nem. 

Egy bölcs idézettel búcsúzom mára: " Arra nem veheted rá magad, hogy érezd, amit nem érzel. De arra igen, hogy helyesen cselekedj az érzéseid ellenére. "